A betegségek „mélyebb” okai

Testünk az élet rendkívüli hírnöke, nemcsak azt mondja el miben vétettünk, hanem pontosan azt is megmondja, mit kell tennünk az élet védelmében és mellett. A betegség, a kor az emberi tudatban létrejött diszharmónia, annak jelzése, hogy az ember kizökkent a természetes harmóniából, rendből. Meg kell tanulnunk a testi tünetű betegségek mélyebb jelentéseit, el kell fogadnunk a test, lélek, szellem egységét.

Ki vagyok én valójában?
Az Én nem a testet jelenti. A test mindig csupán okozat, sohasem maga az ok. A test mikor már nem képes betölteni a funkcióját erőtlenné válik, ekkor a léleknek el kell azt hagynia, akár teljesítette életfeladatát, akár nem.

Az előzmények:
Kb. 2400 évvel ezelőtt Szókratész kijelentette, hogy nem létezik a lélektől független pusztán testi betegség. Később tanítványa Platón keserűen állapította meg: „Tévedés, hogy külön orvosok foglalkoznak a test és a lélek bajaival, holott e kettő nem választható el egymástól.”
Például szomorúság hatására elvörösödünk vagy sírunk. Amit lélekben átélünk a test különböző külső jelekben jeleníti meg.

Testi-lelki energia
Ami a lelket foglalkoztatja, az foglalkoztatja a testet is. Az ok hatása lehet negatív vagy pozitív. Okozhat betegséget és szenvedést, vagy egészséget is adhat. Mindenki másként éli meg a betegségét. Például, ha az életenergia (düh, agresszió) gondolati szinten blokkolódik az fejfájáshoz vezethet.
Vagy ha az energia a test funkcionális szintjén blokkolódik: magas vérnyomás, vegetatív dystónia jelentkezhet.
Más esetben az izomrendszer szintjén: reuma, köszvény, időszakos bénulás is jelentkezhet.
A tüneteket át kell tudnunk értékelni. Az energiablokkolódás, ami megjelenik, nem tűnik el nyomtalanul, csak átalakul. Ha olyan helyzet közeledik felénk, amellyel nem akarunk szembesülni, ezért hagyjuk, hogy a szellemiből lesüllyedjen a lelki tartományban, majd onnan még mélyebbre a testünkbe, akkor az energia fizikai szinten és testi tünetként is megnyilvánul.
Amiről nem veszünk tudomást, így azt hisszük, hogy az nincs is, a szó eredeti értelmében a „másik” oldalra kerül. Ezt Carl Gusztáv Jung meghatározásával árnyéknak., vagy hitrendszerünktől függően más¬nak is nevezhetjük. (Én itt az árnyékot használom.)
Az ember,ezen aspektusában az Énjéből és az Árnyékából is áll. A kettő együtt alkotja a selfet vagy szellemi ich tartományt. Csak akkor válhatunk minden szempontból egészségessé, ha feldolgozzuk ezt az árnyékot.
Az értelmezésnél viszont vigyázni kell, mert az árnyék az érintett személy számára a tudattalanban létezik. Az árnyékkal végzett munka viszont kellemetlené is válhat , mert szembe kell néznünk Önmagunk emberi természetével,többek között gyarlóságainkkal.

Tüneteltolás
Vigyázni kell a tüneteltolás jelenségére, amikor is a tünetek elvándorolnak.
Napjainkban ez úgy is megjelenik, hogy a tünetek szervről szervre a betegek szakembertől szakemberig vándorolnak. Hiú Ábránd arra gondolni, hogy a betegség energiája el tűnik saját rendszerünkből
A gyógyulás alternatívája az, hogy függőleges irányban toljuk el a tünetek értelmezését, vagyis testi síkról a lelki – onnan a szellemi síkra vetítjük a fizikai megnyilvánulásokat.
Ahhoz viszont, hogy ez a tünet az alacsony testi síkról a magasabb szintre lépjen energiára, van szükség. Ezt az energiát magának az érintett személynek kell előállítania. Ez az un. vitalitás, életerő, vagy fluidum. A gyógyító csupán a segítő szerepét töltheti be
A realitásnak megfelelően kell mindenkinek megalkotnia saját betegség és Énképét. Ha megdolgoztuk Önmagunkban a betegség mélyebb értelmét, akkor a betegség elérte célját, már nincs rá szükség és az ember meggyógyította Önmagát. Nyilván ehhez kell egy szelle¬mi érettség. Pl. A Tinnitus vagy fülzúgás egy belülről jövő belső hangot elnyomó „lárma” is lehet, mikor belül dolgozzák meg a külvilági ellent mondásokat, ami az életünkre hat. A külvilág felé nagyon jól működő folyamatok „belül” gátat képezhetnek, így kibillenés jön létre.
Ez egy merev érrendszerben illetve ideggyöki tünetben is megnyilvánulhat. Az érrendszeri betegségek esetén érdemes lenne átgondolni, hogy a vér az életerő szimbóluma is egyben . Hogy vagyunk erőink energiáink kizsigerelésével, túlvállalásával ?

A hajhullás esetében a haj évszázadok Óta az életerő szimbóluma is.
Mennyire zsákmányoltam ki magam?
Allergia esetében túlfokozott immun válasszal, érzékenységgel reagálunk , belső félelmeink és ezek leküzdésére irányuló késztetéseink kielégítése céljából is reagál a szervezetünk.
Ezek a példák a teljesség igénye nélkül szólnak, és az egyéni hitrendszer figyelembe vételével kell ezen értelmezéseket elfogadni. Szembesíteni kell az embereket hogy csak fizikai síkon megoldani a betegségeket nem lehet. Ezen alapigazságok saját életünkre való leképezésében segít az Önismeret mélyebb Útja.
Mindenkinek saját magának kell kezébe venni sorsát.