A fekélybetegségről

A fekélybetegség régóta foglalkoztatja az orvostudományt gyakorisága és a modern gyógyszerek előtti időszakban gyakran előforduló szövődmények miatt. Az előfordulás helye szerint megkülönböztetünk gyomorfekélyt és nyombélfekélyt. Kialakulásuk és természetük alapján egységet alkotnak, azonban a kimenetel és az ellenőrzés szempontjait figyelembe véve a két típus külön választandó.

Kialakulásának okait kutatva már a század elején megállapították, hogy a fokozott gyomorsósav termelés döntő tényező a fekély kialakulásában („nincs sav, nincs fekély”).

Ez a teória napjainkban is megállja a helyét néhány kiegészítéssel. Az öröklött hajlam is szerepet játszik, melyet a „0”-ás vércsoportúak közötti gyakoribb előfordulás is alátámaszt.

A dohányzás szerepét tudományosan nem sikerült igazolni, de tény hogy az erős dohányosok kétszer gyakrabban szenvednek ebben a betegségben. Ugyanez a helyzet az alkohol és az erősen fűszeres ételek fogyasztásával kapcsolatban. Az idegrendszer szerepe is felmerült, a köztudatban is jól ismert a stressz-fekély kapcsán. Régóta ismert tény, hogy bizonyos gyógyszerek ( a non-szteroid gyulladás csökkentők, melyeket izületi és egyéb fájdalmak enyhítésére használunk) is okozhatnak fekélyt.

A 80-as évek elején két ausztrál tudós számolt be egy baktérium – a Helicobacter pylori – lehetséges szerepéről a gyomor- és nyombélfekély kialakulásában. Elméletük azóta bizonyítást nyert és a modern gasztroenterológia (az emésztőszervi betegségekkel foglalkozó tudomány) egyik legfelkapottabb témájává vált. 2005-ben Nóbel díjjal jutalmazták ezt a nagyszerű felfedezést.
Ez a baktérium – ellentétben a többivel – jól bírja a gyomor erősen savas közegét és károsítja a nyálkahártya védő rétegét. Az így keletkezett „résen” át a sav irritáló hatása kialakítja a fekélyt.
A nyombélfekélyesek 95%-ában és a gyomorfekélyesek 70-90%-ában kimutatható ez a baktérium!
Ritka esetekben a szervezetben olyan hormont (gastrin) termelő daganat keletkezik, amely extrém mértékben növeli a savtermelést a gyomorban és ennek hatására többszörös fekélyképződés indul meg.

Ezek alapján a fekélybetegségnek 4 formáját különböztethetjük meg:
– klasszikus fekélybetegség
– gyógyszer okozta fekély
– stressz-fekély
– ritka hormontermelő daganat okozta fekélyek (Zollinger-Elison syndroma)

A panaszok és tünetek illetve a lefolyás különbségei miatt célszerű különválasztani a gyomor-és a nyombél fekélyét.

Gyomorfekély: a has felső (gyomorszáj) részén illetve attól kicsit balra jelentkező tompa, nyomó jellegű fájdalom, mely állandó. Az étkezés, alkohol fokozza a panaszt, ha gyomor kiürült megszűnik. Jellemző a fogyás (nem mer enni, mert az panaszt okoz) és a szinte állandó émelygés. A fekélyek egy része elfajulhat vagyis elrákosodhat illetve a gyomor tumorainak egy része fekély formában jelentkezik.

Nyombélfekély: a has felső részén, jobbra jelentkező éles, égő esetenként görcsös fájdalom, mely üres gyomor mellett jelentkezik („éhségfájdalom”). Az evés csökkenti vagy megszünteti a fájdalmat. Gyakori a savas hányás. Alkohol, kávé, idegesség fokozza a panaszt. A testsúly általában nem csökken, de fogyás előfordulhat. A nyombélfekély sohasem rákosodik el.

A diagnózis ma legmodernebb módszere a gastroscopia (gyomortükrözés). Ennek során a vizsgáló megtekinti a nyelőcsövet, a gyomrot és a nyombél nagy részét, lehetőség van mintavételre a szövettani vizsgálathoz. A szövettan során eldönthető, hogy a fekély jó vagy rosszindulatú és kimutatható az említett baktérium (Helicobacter pylori) is.
A vizsgálat inkább kellemetlen mint fájdalmas. Rövidsége és igen jó diagnosztikai pontossága miatt egyre szélesebb körben alkalmazzák.
A másik szintén elterjedt vizsgáló módszer a gyomor röntgen vizsgálata. Ennek során kontrasztanyag elfogyasztását követően röntgennel vizsgálják a pácienst. Gyomorfekély esetén a röntgen által felállított diagnózis után kötelező a gastroscopia, hiszen szövettani vizsgálata elengedhetetlen ellentétben a nyombélfekéllyel.
Tehát a nyombélfekély jól diagnosztizálható mindkét módszerrel, a gyomorfekély gyanúja esetén azonban célszerűbb a gastroscopia, mivel úgyis szövettani mintát kell venni, sőt a teljes gyógyulásig 6 hetenként ellenőrizni kell.

A fekélybetegség kezelése az utóbbi évtizedben óriásit fejlődött az új ún. „proton-pumpa gátló” szerek megjelenésével (ezek a savtermelés utolsó fázisát gátolják igen nagy hatékonysággal). E gyógyszerek gyors panaszmentességet érnek el és jelentősen meggyorsítják a fekély gyógyulását. Amennyiben a Helicobacter pylori kimutatható, ezekhez a gyógyszerekhez többféle antibiotikumot adunk és törekszünk a baktérium kiirtására. Ha ez sikerül, akkor tovább gyorsul a fekély gyógyulása és ritkább a visszaesés is.
A fekély gyógyulása után is alkalmazunk fenntartó kezelést enyhébb savtermelést gátló gyógyszerekkel. Ha a gyomorfekély 3 hónap alatt sem gyógyul be vagy a szövettan rosszindulatú sejteket talál műtéti megoldás szükséges.

Összefoglalva: ha fekélyre gyanús tüneteket észlelünk forduljunk háziorvosunkhoz, aki a megfelelő vizsgálatok elvégeztetése után felállítja a diagnózist és megkezdi a kezelést illetve szükség esetén konzultál gasztroenterológussal.