Az emberi szív

Vérkeringés: Vörös= oxigéndús vér; Kék= oxigénszegény vér

A szív a keringés központi szerve, ritmusos összehúzódásaival biztosítja a nagy- és kis vérkörben az állandó véráramlást és egyéb tényezőkkel együtt az ehhez szükséges vérnyomást, billentyűrendszere gondoskodik a véráramlás egyenirányításáról, saját szabályozómechanizmusai, valamint idegi és hormonális hatások közbeiktatásával alkalmazkodni tud a változó megterhelésekhez.

Méretei

A szív nagysága a testtömeggel megközelítőleg arányos. (Átlagosan 4 gramm/testsúlykilogramm.) Így a szív súlya átlagos férfiban 300 gramm, (nőben valamivel kevesebb). A szív átlagos átmérői: hosszúsága 150 mm, haránt átmérője 110 mm, sagittalis átmérője 90 mm, körfogata a pitvar-kamrai határon 260 mm. (Laennec szerint a szív mérete az egyén öklével azonos, de ez csak nagyon felületes megközelítése a tényleges viszonyoknak.)

Helyzete

A szív a mellkasban a szegycsont mögött, a gátor elülső alsó részében a mellkas középvonalától kissé balra, saját savós üregén, a szívburkon belül helyezkedik el (megközelítőleg 2/3:1/3 arányban). Felső tömegesebb része a basis cordis, alsó elkeskenyedett vége a szívcsúcs. A szív képzeletbeli tengelye a jobb lapocka tövisének közepén és a szívcsúcslökés helyén halad át. Ezek alapján megközelítőleg meghatározható a szív helyzete is. Egyes ritka esetekben a szív a jobb oldalon is elhelyezkedhet, ami általában nem jár elváltozásokkal vagy funkciózavarral. Jobbról és balról a két tüdő veszi körül, alul a rekeszizmon fekszik. Hátul a bal pitvar a nyelőcsővel, elülső felszínének kis része és a bal kamra alkotta szívcsúcs a szívburkon keresztül az elülső mellkasfallal érintkezik.

A szívburok

A szív a szívburokba (pericardiumzsákba) van zárva és a tüdő veszi körül. A pericardium egy savós hártya; két lemezből áll, melyek a szívből eredő artériáknál, illetve a szívbe ömlő vénáknál áthajlanak egymásba. A tulajdonképpeni zsák, amiben a szív helyet foglal nem más, mint a fali lemez, míg a a belső, zsigeri lemez a szívhez simul annak legkülső rétegét, az epicardiumot képezve. A két lemez közti teret néhány cseppnyi, síkosító hatású perikardiális folyadék tölti ki.

Felépítés

A szív felépítését tekintve egy izmos falú, összetett üregrendszerű tömlő. Három rétegből áll, kívülről savós hártya, az epicardium veszi körül. Ez alatt némi zsírszövet található, elsősorban a szíven futó külső barázdákban, mely extrémen elhízott egyénekben jelentősen megvastagodhat és betörhet az alatta található izomrostok alá is, gyengítve ezzel a szív falát. A zsír alatt találjuk a középső réteget, a szívizomzatot (myocardiumot). Ezt speciális izomszövet, a szívizom alkotja. Magában a myocardiumban található rostok lefutása is hármas rétegződést mutat, ez azonban csak a vastagabb izomzatú kamrákra jellemző. A szív legbelső, üregeit borító rétege a szívbelhártya. Ez tulajdonképpen az erek belső borításához hasonló, legbelül endothel béleli, ami alatt kötőszövet található.

Egészséges felnőttekben a szív kb. 250-350 g-ot nyom, de kóros állapotokban (például extrém szívmegnagyobbodásban – a cor bovinum "marhaszív") elérheti az 1 kg-ot is.

A szív üregei

A szív két pitvarból és két kamrából áll. A pitvarok szolgálnak a szívbe bejövő vénákból érkező vér fogadására és továbbítására a kamrák felé. A kamrák funkciója a vér kipumpálása a szívből kilépő artériákba. A pitvarok és a kamrák izomzatát a szív rostos váza választja el, míg a két pitvart a köztük levő sövény, ami a kamrák között is megtalálható. A sövény a pitvarok között vékony, a kamrák között izmos. A pitvarok és a kamrák közti szájadékokban vitorlás szívbillentyűk helyezkednek el, melyek meggátolják a vér visszafele történő áramlását. Ehhez hasonlóan billentyűk vannak a kamrákból kilépő nagyerek eredésénél is, ezek az ún. félhold alakú billentyűk.

Jobb pitvar, jobb kamra - Bal pitvar, bal kamra



A kamrák közti sövény

A kamrák között található sövény zömét a bal kamra izmos fala alkotja, csupán a felső részén hártyás, melynek fejlődéstani okai vannak.