Az elmúlt években ismertté vált „üvegzseb” program analógiájaként mi most üvegcipellő címen kívánjuk elemezni a lábbelik egészségügyi vonatkozású tulajdonságait.
A címben feltett kérdésre a válasz a nézőpontunktól függ. Amennyiben – némi képzavarral élve – igaz a mese vége és Hamupipőke és a herceg boldogan éltek, amíg meg nem haltak, akkor anyagi és érzelmi síkon sikertörténetről beszélhetünk. Orthopédiai szempontból azonban alaposabban meg kell vizsgálnunk a kérdést…
A derék és hátfájásban, a boka, térd és csípő ízületek panaszaiban gyakran szerepet játszó, valamint a valamikor szép női lábat apránként deformáló lábboltozat süllyedés kialakulásában és súlyosbításában fontos szerep jut lábbelinknek. Cikkünkben arra keressük a választ, milyen sarok ill. talpmagasságú cipőt tanácsos hordanunk lábunk egészségének minél további megőrzése érdekében.
Koordináták: szélesség-hosszúság
Az mindenki számára természetesnek látszik, hogy a cipő méretének igazodnia kell a lábhoz. – A divatból túl keskeny cipő rendszeres viselése komoly problémákat okoz a lábközép csontok túlzott összenyomásával és a lágyrészek keringésének károsításával.
A cipő hosszirányban is be kell fogadja az ujjakat anélkül, hogy összepréselné, egymásra nyomná őket. Persze egy-egy alkalmi eseményre fel lehet venni kevésbé kényelmes, a szükségesnél kecsesebb cipőt, de tartós viselés esetén nem csak a boltozat károsodik, de a bütyökképződés és a kalapács ujj deformitás is gyorsabban csúfítja el a lábat. Ha valaki hegyes orrú cipőt kíván hordani, annak olyan hosszúságúnak kell lennie, hogy még az elkeskenyedő rész előtt elférjenek az ujjai. A cipő szélességén azonban nem szabad spórolni! A kóros mértékű nyomás a statikai zavarokon túl, a lágyrészek védekezéseként bőrkeményedéseket, tyúkszemek kialakulását is előidézi.
Magas vagy lapos?
A lábat hosszabbítja, a feneket kiemeli, tehát eleganciát, szépséget, karcsúbb hatást ígér a magas sarkú cipő. Ha eltekintünk attól, hogy az elegáns magas sarkú cipők egyben kifejezetten hegyes orrúak is, a 8-12 cm-es, esetleg még magasabb sarkú lábbelik nagy hátránya, hogy az előlábunkat, tehát a lábujjak tövének környékét, rendkívül túlterhelik, mivel súlyvonalunkat jelentősen előre helyezik.
Ugyanakkor a teljesen lapos, sarok nélküli cipők a boltozat süllyedések okozta panaszokat fokozzák ill. kiválthatják. Ennek oka, hogy a boltozatok lesüllyedése miatt a talp lágyrészeit borító ún. talpi bőnye (fascia plantaris) túlzott feszülése jön létre. Gyakorlatilag ez okozza a leggyakoribb szövődmény, a sarok fájdalom kialakulását. Ilyenkor a túlzott feszülés miatt a sarokcsonton steril, mechanikai alapú csonthártya gyulladás jön létre. A teljesen lapos sarkú cipőben, vagy saruban a sarokcsont mélyen helyezkedik el, ami tovább fokozza a gyulladást kiváltó feszülést.
Akkor milyen magas legyen az egészséges cipő sarka?
Optimálisnak a 3-5 cm magas sarkú cipő tartható, ami segíti a helyes súlyelosztást az előláb és a sarok között, valamint csökkenti az achilles ín és ezen keresztül a talpi bőnye feszülését. Természetesen nem azt kívánjuk mondani, hogy egy gyönyörű estélyi ruhához ne lehetne felvenni néhány órára egy magas sarkú, hegyes orrú cipőt, de ezek napi szintű, rendszeres viselésétől mindenkit óvnék.
Földön jár vagy a csillagok között?
Normál járáskor lábfejünk minden lépésnél kétszer végez kívülről befele irányuló csavarodó mozgást: talajfogáskor a sarok külső éle érkezik le először, majd átgördül az öregujj előtti párnácskáig. Az elrugaszkodáskor a testsúlyunk áthelyeződik a kisujj előtti előlábi területre, majd ismét befele irányuló csavarodás eredményeként legutoljára a nagyujj hagyja el a talajt. Mindezek közben természetesen a boka, valamint a lábközép és az ujjperc csontok közötti ízületekben jelentős mozgás megy végbe. Az egészséges láb esetében a fent leírtakat láthatjuk mezítláb ill. a mozgásokat jelentősen nem zavaró, rugalmas, hajlékony talpú cipők viselése esetén.
Az utcai szójárásban csak holdjáróként becézett cipők, papucsok az egészséges járási mechanizmust teljesen lehetetlenné teszik, tekintettel arra, hogy a vastag és merev talp kizárólag egy teli talpas földfogást, egyfajta trappoló járást enged. Hosszabb távon e kikényszerített, afiziológiás mozgások károsítják a boka, térd és csípő ízületeket, valamint károsan befolyásolják a gerinc statikáját is. Mivel a normálishoz képest más izmokat terhelünk, a láb boltozatok megtartásáért felelősek idővel leépülnek, így lúdtalp kialakulása is nagyobb valószínűséggel várható. Egyszer-egyszer fel lehet venni ilyen fazonú lábbelit is, de rendszeresen és tartósan nem ajánlott hordásuk!
Lépünk, vagy gurulunk?
Manapság bizton állítható, hogy nem csak a kövérek gurulnak az utcán. Márkanevek említése nélkül elmondható, hogy napjainkban óriási divatja van a gördülő talpú cipőknek. A reklámok tanúsága szerint ezen ingatag alátámasztású lábbelik alkalmasak mind a gerincpanaszok, mind az ízületi bántalmak, mind a lúdtalpból származó fájdalmak megszüntetésére.
Legelőször egy kis történelem: az egy síkban gördülő talpú cipőket régóta használjuk a baleseti sebészetben, az orthopédiában ill. a rehabilitációban a súlyos sarokcsont töröttek és a cukorbetegség miatt erősen károsodott lábú betegek járásának javítására. Az Ő lábfejük ugyanis, nem képes a „holdjáró” bekezdésben elmondott élettani mozgásokra, így segítség nélkül gyakorlatilag képtelenek fájdalmak és további károsodás veszélye nélkül mozogni.
Napjaink divatos gördülő talpú cipői több síkban is instabilak, ezért az egyensúlyozásért felelős izmainkat folyamatosan igénybe veszi. Ez a gerinc melletti izmokra is érvényes, ami valóban jótékony hatással lehet a mozgásszegénység, az ülő életmód miatt elgyengült és ezért elégtelen támasztást nyújtó muszkulatúra karbantartására és ezen keresztül a panaszok megszüntetésére. A fenti működés változás a közbeeső nagy ízületeket áthidaló izmokra is pozitív hatással van, többek között ezzel magyarázható, hogy sokaknak valóban csökkenti bizonyos térd, vagy csípő ízületi fájdalmait.
Ugyanakkor a láb boltozatai panaszt okozó süllyedésének kezelését nem javasoljuk ezen cipőkkel megkísérelni, mivel ,
1. a gördülés miatt az Achilles ín az átlagosnál jobban húzódik, ami a talpi bőnye feszülését, így a következményes gyulladást tovább fokozza,
2. ezen cipők talpa is túl vastag, ha ehhez hozzávesszük a gördülési képességet is, a lábfej normál élettani mozgásai itt sem tudnak érvényesülni.
Összefoglalva, a gördülő talpas cipők hasznosak lehetnek gerinc eredetű panaszok csökkentésében, valamint ahhoz kapcsolódó térd, vagy csípő ízületi fájdalmak terápiájában, de boltozat süllyedés esetén kevésbé, míg panaszokat okozó lúdtalp esetén szakmailag semmiképpen nem javasolható viselésük.
Mi tehát a válaszunk a fentiek alapján a címben feltett kérdésre? Persze, hogy jól járt Hamupipőke, mert „megfogta magának a herceget”, de jobban teszi, ha azután, hogy az esküvőkor áldomást ittak a belőle, a magas sarkú, merev üvegcipellőt a vitrinbe teszi.
Hogy megérte-e, hogy mostohatestvérei levágták az ujjaikat, hogy beleférjenek a cipőbe?
Ezt döntse el a kedves olvasó!