Menopausának a nő életében lezajlott azon utolsó természetes menstruációját nevezzük, melyet 1 évig nem követ újabb vérzés, tehát ezt az időpontot mindig csak utólag tudjuk pontosan meghatározni. A változás kora azt az akár 15-20 évig is elhúzódó időszakot jelöli, melynek során a női szervezet a petefészek csökkent hormontermeléséhez alkalmazkodik.
Korai menopausáról általában 40 éves kor előtt beszélünk, de a nők kb.1 %-ánál már 35 éves kora előtt bekövetkezhet. Késői menopausa 55 év kor feletti utolsó menzeszt jelent. Ez a túlsúlyos nők körében lényegesen, cukorbetegek, myomás nők között valamivel gyakrabban fordul elő. Átlagosan 48-53 éves korban következik be.
Az átlagosnál korábban jelentkezik a menopausa dohányosoknál, méheltávolítás után, sugárkezelést követően.
A petevezető lekötése csak akkor van ilyen hatással, ha a petefészek vérellátása zavart szenved a műtét miatt.
Egyes esetekben lezajlott mumsz fertőzés is korábbi menopausát okozhat, akárcsak egyes autoimmun betegségek:
mint a lupus erythematosus, vagy a reumatoid arthritis.
Normális körülmények között a petefészek hormon termelése az agyban elhelyezkedő hypothalamus és az agyalapi mirigy szabályozása alatt áll. A hypothalamuszban keletkezett GnRh hormon hatására az agyalapi mirigyben tüszőérlelő ( FSH) és kisebb mennyiségben sárgatest érlelő (LH) hormon termelődik. A tüszőérlelő hormon a petefészekben több tüsző növekedését, érését indítja meg, (ezek termelik az ösztrogént) melyek közük 1 dominánssá válik és az LH hatására a ciklus közepén, általában a 14. ciklus napon megreped. A megrepedt tüsző helyén jön létre a sárgatest, mely progeszteron hormont termel. Az ösztrogén hormon felelős a ciklus során többek között a méh nyálkahártya megvastagodásáért, míg a progeszteron a megtermékenyített pete befogadására teszi alkalmassá az endometriumot. Ha nem jön létre megtermékenyítés, a hormon szintek leesnek és a menstráció alatt a méh nyálkahártyája lelökődik vérzés kíséretében.
Kb. 35. életév után egyre gyakrabban fordulnak elő olyan ciklusok, melyek során nem jön létre peteérés és ennek következtében a sárgatest hormon, azaz a progeszteron termelődése elmarad. Ez úgy vehető észre, hogy a többi korábbi ciklussal ellentétben az emlő feszülése, érzékennyé válása a ciklus második felében elmarad.
Ilyenkor az ösztrogén hatására a méhnyálkahártya az egész ciklus során csak vastagszik, de nem alakul át a pete befogadására alkalmas állapotba és ennek végső soron elhúzódó, erős vérzés lehet a következménye.
A változás korában, ha létre is jön peteérés a terhesség esélye lényegesen kisebb.
A menopausa közeledtével az ösztrogénszint fokozatosan csökken, a peteérés elmaradása miatt progeszteron egyáltalán nem termelődik, ezért az agyalapi mirigy egyre több FSH és LH hormont termel, hogy a petefészket fokozott működésre bírja. A menopausa közeledte, vagy egy vérzés kimaradás kapcsán annak megjóslása, hogy visszaáll-e a rendes ciklus labor vizsgálattal lehetséges. Az ösztrogén szint alacsony, az LH és főleg az FSH hormon szintje magas. UH-on a petefészkek kisebbek, tüszőérésre utaló jel nincs.
Tünetek:
Korai tünetek akkor jelentkeznek mikor a menstruációs ciklus korábbi rendje kezd szabálytalanná válni.
Domináns tünet a hőhullám és a főleg éjszaka jelentkező izzadás.
További tünetek: hangulati labilitás, szorongás, ingerlékenység, csökkent önértékelés, önbizalom hiány, fejfájás, alvászavar, memóriaromlás, szex iránti csökkent igény, hüvelyszárazság, fájdalmas nemi élet, nemi szervek, bőr viszketése.
Közbenső tünetek: általában csak a menopausa után jelentkeznek. A hüvelyszárazság és fájdalmas nemi élet kifejezettebbé válhat, akárcsak a nemi szervek viszketése. Vizelettartási problémák jelentkeznek, vagy súlyosbodnak,
Gyakori, égő érzéssel párosuló vizelési kényszer léphet fel.
Fokozódó hajhullás.
Késői tünetek: Általában a menopausa után több évvel lépnek fel. 60 év felettiek a legveszélyeztetettebbek.
Szív és érrendszerei panaszok, magas vérnyomás, csontritkulásból adódó fájdalom, hajlott hát, csonttörések.
A tünetek súlyosságát az úgynevezett Kupperman féle táblázat segítségével szoktuk meghatározni. A 11 leggyakoribb tünet előfordulását értékeli a beteg 0 és 3 pont között, a tünetek jelentőségük alapján súlypontozva vannak. Ha a végösszeg 35 felett van súlyos, 20 alatt enyhe tünetekről van szó.
Általában enyhébb tünetekre számíthatnak a nem férjezettek, akik 40 éves kor után szültek, vagy sohasem voltak terhesek, akik későn kezdtek menstruálni, az átlagosnál több zsírszövettel rendelkezők, jól keresők, magasabb végzettségűek.
Rendszerint súlyosabb tünetekre számíthatnak a férjes, gyerekes nők, akiknél a menopauza korán következett be, ha a menstruációk előtt súlyos tünetei voltak, vagy a menzeszek igen fájdalmasan zajlottak, valamint az átlagosnál kevesebb zsírszövettel rendelkezők.
Legfőbb változások a szervezetben:
A húgy-és ivarszervek ösztrogénre érzékenyek, ezért a hormon szint csökkenése miatt a hólyag, húgycső, a hüvelyfal, szeméremajkak sorvadásnak indulnak, a hüvely vegyhatása is változik, lúgosabb lesz, szárazabb, sérülékenyebb, mechanikai hatásnak, fertőzésnek kevésbé ellenálló. A hólyag záróizom erőssége csökken, a vizeletet kevésbé tudja tartani, a medencefenék tartása, tónusa romlik, a hüvelyfalak, méh megsüllyedhet, akár a szeméremrésben is megjelenhet.
Az emlő tömege, tartása csökken, a bőr rugalmassága romlik, a bőr érzékenysége a nap káros sugaraival szemben erősödik, szárazzá válik, a szőrzet a relatív férfihormon felé való eltolódás miatt erősödik, a haj ritkul.
A csontokban a csontépülés és lebomlás egyensúlya megbomlik, ösztrogén hiány miatt a kalcium felvétel hatékonysága romlik, a kalcium igény nő. A csontok egyre porózusabbá, törékenyebbé válnak. Az izmok erőssége mennyisége csökken, így a koordinációs képesség romlik.
Menopausa után a zsír eloszlása megváltozik, inkább a hasfalnál, emlőkben deréktájon rakódik le.
Hormonpótlás: fenti elváltozások nagy része hormonpótlással csaknem teljesen megszüntethető, vagy késleltethető.
Véleményem szerint a hormonpótlás legfőbb indoka nem a szubjektív tünetek kezelése, hanem a női szervezet „összezuhanásának” késleltetése. Tartós hormonkezelésnek valóban vannak veszélyei és akárcsak a fogamzásgátló tablettáknak ellenjavallatai. A mellrák valószínűsége mintegy 30 %-al nő, de vannak már a piacon olyan készítmények, melyeknek nincs ilyen hatásuk. A nem tabletta formában bevitt hormonkészítményekkel (gél, tapasz, krém, stb.) lényegesen kisebb hormonterheléssel érhető el ugyanolyan jó hatás, de létezik olyan mesterségesen létrehozott kémiai vegyület, amely a különböző hormonszerű hatásokat utánozza lényegében azok veszélyei nélkül.
Összességében, akinek egészségi állapota és pénztárcája megengedi a hormonpótlást, lényegesen több előnyre tesz szert, mint amennyi rizikót vállal. Sok plasztikai beavatkozással, ráncfeltöltéssel, lézeres kezelésekkel, zsírleszívással, majd a feleslegessé vált bőr miatti plasztikai beavatkozásokkal, emlő- és hasplasztikával találkozom a magánklinikai betegek között. Ezeknek a műtéteknek egy része (kisebb rizikóval) elkerülhető lenne némi testmozgás, az étkezés átszervezése és hormonpótlás segítségével.
A patikákban kapható receptmentes szerek általában csak a szubjektív tüneteket képesek csökkenteni, de a
Szervezetben lezajló folyamatokra nem hatnak, így a pillanatnyi segítségen túl hosszútávú hatásaik nincsenek.
Hosszabb ideig ellenőrzés nélkül ezek többsége sem alkalmazható.
Hormonpótlással a húgy-ivarszervi tünetek igen jól befolyásolhatók, jó a hatásuk a bőrre, az emlők állapotára, a szexuális vágyra és aktivitásra, a kedélyállapotra, a csont anyagcserére, memóriára, zsíreloszlásra. A relatív férfihormon túlsúly okozta tünetek elnyomhatóak: nem erősödik a szőrzet, hajhullás nem fokozódik, a menzesz előtti pattanások fellépése ritkább, nem mélyül a hang stb. Javul az önértékelés, csökken a depressziós hajlam, az éjszakai izzadás, mérséklődnek a hőhullámok.
A csontritkulás megfelelő tornával, testmozgással, kalcium és D vitaminpótlással, hormonterápiával nagyrészt megelőzhető, de már széles skálája van a nem hormon alapú csontritkulás elleni készítményeknek is.
Változó korban a libidó csökkenése nem törvényszerű, sőt a férfihormonok relatív túlsúlyba kerülésével még fokozódhat is. A nemi aktivitás inkább a nem élettel kapcsolatos negatív élmények, problémák miatt csökken.
A hüvely szexuális vágy hatására nem tágul, száraz, a hüvelyhám vékony, sérülékeny, akár hüvelyfalrepedés, vérzés is jelentkezhet, az emlők érzékenysége csökken. Ezek a hatások hormonpótlással, vagy akár lokális hormonkezeléssel, síkosító krémek használatával kiküszöbölhetőek. Ugyancsak csökkenthetik a nem vágyat az ebben a korban már gyakran szedett egyéb gyógyszerek: vérnyomáscsökkentő, vízhajtó, nyugtató stb.
Általánosan elfogadott nézet volt korábban, hogy fogamzásgátlásra a menopausa után 1 évig van még szükség, de a gyakorlatban a betöltött 49. év után a terhesség valószínűsége elenyésző. A rizikó kisebb, mint fogamzásgátló tabletta szedése mellett fiatalabb nőknél. 30 éves praxisom alatt személyesen egyetlen ilyen esettel sem találkoztam, csak másod, harmad kézből hallottam ilyen esetekről. Van olyan fogamzásgátló módszer, mely a változókori vérzészavarok megelőzésére, kisebb myomagöbök növekedésének megakadályozására is kiválóan alkalmas és hormonpótló kezelés esetén is biztosítja a méh nyálkahártya védelmét, mely ösztrogén adása mellett kötelező. Ezt a méhen belüli, sárgatest hormont,(levonorgestrelt) kibocsátó eszközt akár a menopausa lezajlása után is érdemes még fennhagyni, a terhesség ellen 5 évig kiváló védelmet nyújt, de a méhnyálkahártyára való hatása ennél leglább1 évvel hosszabb. Az eszközt viselő nők között lényegesen ritkábban van szükség a változó korú nők körében oly gyakori vérzészavar miatt végzett méhkaparásra.
Meggyőződésem, hogy évente érdemes nőgyógyászati és mammographias vizsgálaton részt venni, még akkor is, ha ezt ilyen formában az állam nem támogatja és a költségeket néha a betegnek kell állnia. Nem kötelező, de hasznos lehet a nőgyógyászati rákszűrés kapcsán végzett hüvelyi UH vizsgálat. A mellek önvizsgálatát érdemes megtanulni és minden hónapban alaposan elvégezni. Ha az emlőben vagy a hónaljárokban gyanús csomót tapintunk, vagy a mellből váladékozás indul meg azonnali vizsgálat javasolt. Hasznos az intim torna rendszeres gyakorlása is, főleg kezdődő hüvelysüllyedés, vagy vizelettartási nehézségek esetén. Elhúzódó, vagy igen erős menstruációs vérzés jelentkezésekor, vagy fél évet meghaladó menzesz kimaradás után jelentkező vérzés esetén, soron kívüli nőgyógyászati vizsgálat javasolt.
A változókor vége nem olyan egyértelműen jelentkezik, mint a kezdete, a klimaxos panaszok fokozatosan szűnnek meg. A magas FSH és LH hormonszintek csökkenni kezdenek.
Dr.Kovács Attila
Forrás: www.doktorx.hu