Prosztatarák

A prosztatarák a prosztata rosszindulatú daganatos megbetegedése.

A férfiak halálozási statisztikájában előkelő helyet foglal el, az 50 év feletti életkorban a gyakorisága növekszik, elérheti a 10 százalékot, megközelítőleg a 75. életévre kulminál. Ebben nyilván szerepe van a megelőzés, illetve a korai diagnosztika hiányosságainak, ami egyrészt a férfiak többségének abból a nem szerencsés tulajdonságából fakad, hogy idegenkednek a - sajnos kissé kellemetlen - szűrővizsgálattól. Emellett a prosztata anatómiai elhelyezkedése miatt elég nehezen hozzáférhető más vizsgálati eljárások alkalmazásához, mint a legegyszerűbb és legbiztosabb végbélen keresztüli kitapintáshoz, emellett a tünetek is elég későn jelentkeznek.

Okai

Alapvetően genetikai, azaz örökletes tényezőkre (DNS állomány) vezethető vissza. Erre utal a családokon belüli halmozott előfordulás is. A genetikai hiba az 1-es kromoszómán lokalizálódik vagy a 10-es kromoszóma súlyos rendellenességére, a rövid vagy hosszú karok hiányára vezethető vissza. Ez a kórkép jellegében és súlyosságában is kifejezésre jut. Bizonyított a FOXO3 gén szerepe is.
Mint általában minden genetikailag meghatározott tulajdonság vagy betegség kialakulásához az örökletes tényezők mellett a külső környezetből származó hatások szükségesek. Az, hogy ilyen esetekben milyen mértékben játszanak szerepet az örökletes tényezők, és milyen mértékben a környezeti hatások, a két tényező egymáshoz viszonyított relatív erősségétől függ. Erős genetikai meghatározottságú betegségeknél az állapot lényegében a környezeti tényezőktől függetlenül is kialakul, míg fordítva, erős külső hatások lényegében mindenkinél tudnak kóros állapotot, így pl. rosszindulatú tumort okozni. Az esetek többsége a két szélsőség között van. A prosztatarák esetében ismert, hogy előfordulási gyakoriságuk bizonyos ipari (vegyi) ártalmaknak kitett férfiaknál (akkumulátor gyártó vagy újrahasznosító üzemekben, szárazelemgyárakban, gumigyárban dolgozóknál) nagyobb. Ezekben az esetekben a fő tényezőnek a kadmium-kitettséget tartják.
De szerepe van a túlzottan fehérjedús táplálkozásnak, az A és D vitamin hiánynak és természetesen az életkornak is.
A férfi nemi hormonok, a jelen álláspont szerint, nem okozói a prosztataráknak, viszont elősegítik a már kialakult tumor gyorsabb fejlődését és terjedését.

Típusa

Az esetek messze döntő többségében a mirigyállományból kiinduló mirigyes daganat (adenocarcinoma).
A simaizomból vagy a kötőszövetes állományból kiinduló daganatok előfordulási gyakorisága elenyésző.

Megelőzés

A genetikai háttér miatt a lehetőségek korlátozottak. Lényegében a - fentiekben említett - kockázatot jelentő körülmények kerüléséből áll. Ennek fokozott a jelentősége azoknál a férfiaknál, akiknél a családi halmozódás előzményként kimutatható.

Szűrővizsgálat

A leghatásosabb eljárás a prosztata végbélen keresztüli tapintása (lásd a mellékelt ábrát is) (sajnos ez az oka a szűrővizsgálattól való idegenkedésnek is). Holott kis felkészültséggel és némi odafigyeléssel és tapintattal ez az alapellátás minden szintén nagyobb kellemetlenség okozása nélkül is elvégezhető.
A szűrővizsgálat persze nem jelent teljes megelőzést, de felderíthet sok egyéb prosztata rendellenességet és rákot megelőző állapotot.
Legfontosabb, hogy ilyen módon a betegség már olyan korai stádiumban diagnosztizálható, amikor még komoly esély van arra, hogy megfelelő gyógymódot alkalmazva teljes gyógyulás érhető el.

A prosztatarák vérvizsgálattal is kimutatható, mivel abban egy Prosztata Specifikus Antigén (PSA) jelenhet meg. A probléma ezzel éppen az, hogy megjelenése nem biztos, mintegy 20-25 százalékban a biztos esetekben is negatív az eredmény, így a módszer szűrővizsgálatokra lényegében alkalmatlan. Természetesen a diagnózis megerősítéséhez, a teljes kivizsgáláshoz ez sem mellőzhető.

Panaszok és tünetek

A panaszok sokszor csak bizonytalan, nehezen meghatározható jellegűek: gyakori vizelési inger, vizelés közben tapasztalható kellemetlen érzés. Néha szexuális zavarok, vagy pedig a sperma minőségének változása, esetleg véres színezete miatt fordul a páciens orvoshoz. Nagyobb daganatok esetén jellegzetesebbek, feltűnőbbek a tünetek. Ezek elsősorban a nehezített vizelésben nyilvánulhatnak meg. Éjszakai gyakori vizeletürítés alakul ki, a vizelet nehezen indul, lassabban és gyengébb sugárban ürül, a vizelés végén csepegés tapasztalható. A betegnek általában olyan érzése van, mintha nem tudná hólyagját teljesen kiüríteni, ami ez valóban így is van. A hólyagban vizeletpangás lép fel, amely felülfertőződéshez, a panaszok erősödéséhez, fájdalmas, égő, véres vizeletürítéshez vezethet. A fertőzés gyakran lázzal jár, nagyon súlyos esetben akár vesegyulladás, veseelégtelenség is kialakulhat. Amennyiben a daganat a prosztatát körülvevő szervekre is ráterjedt, állandó, tompa gáttáji és ágyéki fájdalom léphet fel.

A vizsgálati leletek közül a legegyszerűbb, tapintásos vizsgálatkor porckemény prosztataállomány, vagy abban porckemény göbök tapinthatók. A biztos diagnózis érdekében gyanú esetén valamennyi rendelkezésre álló diagnosztikus lehetőséget, így a radiológiai, ultrahangos, laboratóriumi, szövetmintavételi (biopszia) stb. eljárásokat igénybe kell venni.

Gyógyítás

Alapvetően megegyezik a rosszindulatú daganatok általános gyógyeljárásival. Azaz legfontosabb a daganat sürgős műtéti eltávolítása. Ehhez járulnak a korszerű kiegészítő terápiák: sugárkezelés, sejtburjánzást gátló gyógyszerek (citosztatikumok), hormonkezelés, stb.
Idejében felismert daganat esetében ezek az eljárások együttesen viszonylag jó gyógyulási kilátásokkal járnak. Az esetek természetesen mindig egyéni elbírálást igényelnek.
Sajnos későn felismert daganatoknál - mivel a műtét már nem jöhet szóba a daganat környezetéhez kapaszkodása miatt, és ekkorra általában már áttétek is képződtek - a gyógyítás lehetőségei igen korlátozottak. Ilyenkor már inkább csak a betegség előrehaladásának sebessége csökkenthető, (citosztatikumok, sugárkezelés segítségével) valamint a beteg általános állapotának karbantartása, megfelelő ápolás, a panaszok enyhítése és a fájdalomcsillapítás jönnek szóba.